Néhány gondolat: játékosmegfigyelés, mentorálás, "futballszülők"

2026.03.25

Játékosmegfigyelő-mentor, pedagógus és ezzel párhuzamosan szülői feladatkörben van szerencsém megélni az utánpótlás futball közegének mindennapjait, ennek minden felemelő és elszomorító pillanatával, pozitív és káros jelenségével együtt.

A fiatal játékosokkal való közös munka során igyekszem felhívni a figyelmet azokra a dolgokra, amelyek egy játékosmegfigyelő számára a kulcskérdéseket válaszolják meg. Tudatosítani próbálom bennük, természetesen egyszerű, számukra is könnyen érthető formában azt, hogy mi minden szükséges ahhoz, hogy a pályán jól teljesítsenek, akár edzésen, akár mérkőzésen, ahhoz, hogy játékuk minél jobb képet mutasson. 

Tudják, hogy nem elég a labdával gyorsnak, ügyesnek lenni, hiszen az csak bizonyos részletet mutat be, ezen kívül több olyan tulajdonság van, amely nagy súllyal esik latba. Ezzel összefüggésben tudják azt is, hogy mindenkinek kivétel nélkül van erősségei mellett gyenge pontjai is, legyen az a legmagasabb szinten játszó profi vagy az utánpótlásban pallérozódó fiatal. Azt is fontos volt megismertetni velük, hogy szinte kivétel nélkül minden játékosban van olyan tulajdonság, amiben ő a jobb a másiknál, lehet, hogy ő pillanatnyilag nem olyan labdabiztos, mint a csapat más tagja, tagjai, de ő az aki mindig fegyelmezetten visszazár egy labdavesztés után, akkor is ha egyedül kell megbirkóznia egy létszámfölénnyel, vagy ő az aki, végig koncentráltan figyeli a körülötte zajló eseményeket és mindig jól és időben igyekszik reagálni, még akkor is ha ez a gyakorlatban nem mindig lesz sikeres…még. Viszont a jó, komoly játékintelligenciát mutató döntés már ott van a fejében.

De melyek is az utánpótlás futball témakörben azok a szegmensek, amelyeket figyelembe kell venni az ún. "tehetségfelismerés" kapcsán, vagyis milyen információkat kell összegyűjteni, hogy teljes képet kapjunk egy utánpótlás korú játékosról?

A kulcskérdések a következők, kit keresünk, mit keresünk ?

Itt a hangsúly a "teljes képen" van, ami, amint feljebb már érintőlegesen felmerült, sokkal több annál, mint hogy egy játékos mennyire labdabiztos, mennyire cselez, vagy lő jól, vagy milyen gyors.A futballistává válni egy hosszú folyamat, a fejlődésre való törekvés valójában nem érhet véget, hiszen ez a profi játékosoknál is elengedhetetlen, ami pont emiatt kitartást, intelligenciát, koncentrációt, fegyelmet igényel, ez komoly kihívást jelent.

A karaktert jelentős mértékben befolyásoló tényező, hogy a játékos hogyan szocializálódott, milyen környezetben éli mindennapjait, onnan milyen viselkedési formákat, normákat visz magával a közösségbe.Itt nem arról van szó, hogy milyen anyagi körülmények közül jön egy gyerek, bár sajnos ez is sok esetben alapvetően redukálja a lehetőségeit, meghatározza az utat amit bejár, hanem inkább az, hogy milyen szülői vagy csoportmintát követ. 

/Mélyszegénységből is felbukkanhat kiváló karakterű gyerek és jómódból is lehet valaki egy közösséget mérgező személyiség, ebben nincs feltétlenül közvetlen összefüggés./

Több évtizeden keresztül figyelve az utánpótlás futballt, (de mondhatnám általában a gyerekeket) nagyon komoly, egyértelműen negatívnak mondható tendencia jelent meg a viselkedésükkel, koncentrációs képességükkel kapcsolatban és ez már évek óta megfigyelhető és sajnos folyamatosan romló képet mutat. Ez egyrészt a folyamatosan gyorsuló életritmussal, a rájuk zúduló, feldolgozhatatlan mennyiségű ingerrel és információval magyarázható, másrészt a gyerekek egyre inkább agresszív, verbálisan és fizikálisan is bántalmazó viselkedési mintákat sajátítanak el, ezt viszik magukkal a közösségeikbe így az utánpótlás futballba is.

Ott aztán a fiatal játékos a saját, megfelelő tempójú fejlődésének lehetőségét rombolja és ebben a szülőnek elévülhetetlen "érdemei" vannak, ha ebben ő mintegy katalizátorként, partnerként működik. Amit ő kizárólagos, egyetlen, a minőséget meghatározó, a gyerekét magasan az átlag fölé emelő tulajdonságnak sejt, az csak egy szelete a teljes képnek és ezáltal teljes tévútra, mondhatni zsákutcába vezeti a gyereket azzal kapcsolatban, hogy mi az elvárás, mi a "jó" és mi a "rossz", ki is a "jó futballista" és tulajdonképpen hol is az ő helye a közösségben.Ezt minden hétvégén meg lehet figyelni a lelátókon, szem-, és fültanúként egyaránt.

Messit, Ronaldót, Szoboszlait a csemetéikben látni vélő szülők alázzák meg egymás gyerekeit, mondanak sommás véleményt, szidalmaznak sokszor minősíthetetlen módon. Ezt aztán viszi magával a gyerek a saját közegébe, a csapatba, annak hamis tudatában, hogy többet ér, mint bármelyik csapattársa. Ez minden túlzás nélkül kijelenthetően a gyerekkel szemben elkövetett bűncselekmény, ami hosszú távon éri el véglegesen a romboló hatását. Tönkreteszi azt, hogy belőle, aki jelenleg egy jó képességű "lehetőség", kellő irányítással, neveléssel, tanítással sok munkával "ténnyé", kész futballistává alakítsák.

Ennek a fajta szülői szemléletnek a káros hatása aztán ott fog jelentkezni, amikor az AKTUÁLISAN ( ezt ki kell hangsúlyozni mindenképpen) előrébb tartó gyerek számára egy esetleges, környezetváltozással nehezített következő lépcsőfok megugrása lenne a feladat a fejlődése szempontjából. Ott azonban pontosan a nem megfelelő karaktere, tanult viselkedésformái miatt fog jó eséllyel kudarcot vallani, hiszen ott lesz még 5-6-8- hasonló tulajdonságú, jó képességű gyerek, akik közül viszont lesz több is akár, aki nyerő típusú, toleráns, fegyelmezett , koncentráltan dolgozni tudó, intelligensebb, csapatember típusú vetélytárs. 

Egy ilyen kudarcélmény nem lehet senkinek sem az érdeke.

Nézzük a sokat emlegetett "összképet" néhány példát, arra, hogy mi minden esik latba:

1. labdás mobilitás, labdaügyesség, technikai képzettség, 

2. gyorsaság/Ezek az azonnal szembeötlő tulajdonságok, kizárólagos figyelembevételük tökéletes arra, hogy egy, gyors, előítéletekkel teli hamis képet fessünk valakiről/ 

3. a frusztráció tolerancia, nézzük, hogy pl. egy labdavesztés után megáll-e és a társait hibáztatja, esetleg rögtön feladja és folyni kezd a könnye, dühében törleszt, szabálytalankodik, vagy pedig rögtön próbálja visszaszerezni a labdát. A kérdés számomra az, melyik az a játékos akivel az edző nyerni tud, akár vert helyzetből is, alkalmas-e erre, olyan lelki alkat-e, amelyik elviseli -e ezt a fajta nyomást ? Tud-e méltó módon veszíteni is ?

4. hibára hogyan reagál (örökös téma a gyerekekkel történő beszélgetésekkor, hogy 2 féle játékos van, aki hibázott és aki hibázni fog, és a szint mindegy, mindenhol előfordul, a körzeti Bozsik tornától a Premier League-ig.) , rögtön próbálja javítani, azonnal tud-e reagálni, vagy olyan szinten hat rá, hogy percekig szinte pályán sincs miután elkövette ? 

5. a játékosmegfigyelőnek az is számít, hogy megérti-e a játékos, amit kérnek tőle, kellően intelligens-e, meg tudja -e valósítani legjobb tudása szerint, vagy bármennyire labdaügyes, 3. 4. alkalommal is ugyanazt a hibát követi el helyezkedésben, a hangos edzői utasítás ellenére. Hiszen az már tendencia, ott már valószínű kognitív gondok is lehetnek.

6. Hogyan viselkedik a csapattársaival a játékos, edzőivel. ellenféllel, játékvezetővel ? Tiszteletet mutat-e , sportszerű-e?

7. Segíti-e társait, irányít-e, kommunikál-e, ha igen, hogyan ? 

8. Szabálykövető-e a játékos, fegyelmezett-e, a végrehajtandó feladatnál a könnyebb utat választja, edzésen a gyengébb lábával is végigkínlódik egy feladatot és becsülettel végrehajtja amit kérnek tőle, folyamatosan a határait feszegetve dolgozik, vagy ha az edző elfordul már elcsalja a feladatot ? Ha előbbi, akkor az azt mutatja, hogy ő az a karakter akivel hosszú ideig együtt dolgozva komoly fejlődést lehet elérni, ami idővel profi játékossá teheti, mint aktuálisan előrébb tartó, technikailag jelenleg jobb, de karakter szempontjából gyengébb társa, aki emiatt szinte biztosan meg fog rekedni a fejlődésben.

Itt látható néhány kulcskérdés ami egytől-egyig fontos, hogy megkapjuk az összképet ami alapján véleményt mondhatunk valakiről. 

Óriási mennyiségű információ mindez amit fel kell dolgozni és mint látható jóval túlmutat pl. a Zidane-csel végrehajtásának képességén, vagy annak (jelenlegi) hiányán.

Share